er

Definíció és jelentés

Az "er" egy személyes névmás a német nyelvben. A jelentése magyarul: ő.

Alapvetően három fő esetben használjuk:

1. Hímnevű főnevek helyettesítése: Egy korábban említett, hímnemű (maskulin) főnévre utal vissza (például: Der Tisch -> er).
2. Személyekre utalás: Egy férfi vagy fiú megnevezése, amikor nem a nevét használjuk.
3. Általános alany: Időjárással vagy bizonyos állapotokkal kapcsolatos kifejezéseknél (bár itt gyakrabban használják az "es" névmást, bizonyos költői vagy archaikus szerkezetekben előfordulhat).

Nyelvtani tudnivalók és eredet

Az "er" a német nyelvben a harmadik személy egyes számú, hímnemű (maskulin) alanyesetű (nominativ) személyes névmása.

• Nyelvtani kategória: Személyes névmás (Personalpronomen).
• Eredet: Az ószó felnémet er szóból származik, amely a proto-germán iz gyökérre vezethető vissza.

Ragozása (esetrendszere):

• Nominativ: er
• Akkusativ: ihn er↗
• Dativ: ihm er↗
• Genitiv: seiner er↗

Szinonimák és antonimák

Mivel az "er" egy névmás, szigorú értelemben vett szinonimái nincsenek, hiszen a konkrét személyt vagy tárgyat helyettesíti a szövegkörnyezetben.

• Szinonimák:
  • dieser er↗ (abban az értelemben, amikor rámutatunk valakire)
• Antonimák:
  • sie er↗ (nőnemű megfelelője - ő)
  • es er↗ (semlegesnemű megfelelője - ő/az)