verb

herausstellen

kiderülni

Es wird deutlich, dass etwas eine bestimmte Eigenschaft hat oder anders ist, als man zuerst dachte.

A szó két fő jelentéssel bír a német nyelvben:

Kiemel, hangsúlyoz: Valamit előtérbe helyez, nyomatékosít vagy fontosságát aláhúzza egy beszélgetésben vagy szövegben. Például: "Er hat seine Verdienste herausgestellt." (Kiemelte az érdemeit.)
Kiderül, bizonyul: Amikor valami váratlanul nyilvánvalóvá válik vagy fény derül egy tényre. Gyakran visszaható névmással használják (sich herausstellen). Például: "Es hat sich herausgestellt, dass er lügt." (Kiderült, hogy hazudik.)

A szó egy elváló igekötős ige (trennbares Verb), amely a heraus (kifelé) és a stellen (állítani/tenni) igékből tevődik össze.

Ragozása: ich stelle heraus, du stellst heraus, er/sie/es stellt heraus.
Múlt idő: ich stellte heraus.
Perfekt alak: herausgestellt.
Ha visszaható értelemben használjuk (sich herausstellen), akkor az ige azt fejezi ki, hogy valami "kikerül" a rejtett állapotból a napvilágra.