der laut, Laute (Geräusch)

Definíció & jelentés

A "laut" szónak két alapvető jelentése és funkciója van a német nyelvben:

1. Melléknévként és határozószóként: Azt jelenti, hogy hangos, zajos. Olyan hangot vagy környezetet ír le, amelynek nagy a hangereje vagy zavaró zajjal jár. Használható átvitt értelemben is, például feltűnő színekre vagy ruházatra.
2. Elöljárószóként: Ebben a szerepben a jelentése: szerint, értelmében, alapján. Olyan esetekben használják, amikor valamilyen forrásra (például törvényre, hírre, statisztikára vagy egy személy kijelentésére) hivatkoznak.

Nyelvtan & szóeredet

• Melléknévként: Fokozható: laut ↗, lauter ↗, am lautesten ↗.
• Elöljárószóként: Leggyakrabban birtokos esettel (Genitiv) áll (pl. laut des Berichts ↗), de ha a főnév előtt nincs névelő vagy melléknév, amely jelezné az esetet, gyakran részes esettel (Dativ) használják (pl. laut Gesetz ↗).
• Szóeredet: Az ófelnémet "hlūt" szóból származik, amely eredetileg "hallható" vagy "hívott" jelentéssel bírt. Rokon az angol "loud" szóval.

Szinonimák & antonimák

Szinonimák (hangos jelentésben):

• geräuschvoll ↗ (zajos)
• lautstark ↗ (erőteljes hangú)
• dröhnend ↗ (dübörgő)

Szinonimák (elöljárószóként):

• gemäß ↗ (szerint, értelmében)
• zufolge ↗ (következtében, alapján)
• entsprechend ↗ (megfelelően)

Antonimák (hangos jelentésben):

• leise ↗ (halk)
• still ↗ (csendes, néma)
• geräuschlos ↗ (zajtalan)
• ruhig ↗ (nyugodt, csendes)